Magyar végvárrendszer a Hódoltság peremén. 15-16. század

A végvárrendszer hosszú folyamat eredményeként jött létre, elsősorban Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) és I. (Corvin) Mátyás (1458-1490) védelmi politikájának köszönhetően. Az első vonal Orsovától Nándorfehérváron, Szabácson, Jajcán és Kninen át húzódva érte el az Adriai-tenger partját. A második ettől északra, Karánsebesnél kezdődött, Péterváraddal, Krupával folytatódott és Zengg-gel zárta a sort ismét az Adriánál. Az összeomlás tragikus gyorsasággal, a 16. század első harmadában bekövetkezett. [...]

A másodikból elsővé előrelépett végvári vonal sorsa - amely 50-60 kilométerrel az országhatáron belül húzódott - 1526-ban pecsételődött meg. A kulcserősségnek tartott, de Belgrád ellenálló képességével távolról sem vetekedő Pétervárad kétheti ostrom után elesett, s azután Nagy Szulejmán hadai nem ütköztek számottevő mesterséges akadályba a Dráváig, azon túljutva pedig nyitva állott az út a Duna mentén az ország belsejébe.

[...] Csak az 1540-es évek elején eszméltek rá, hogy nyitottan, védtelenül állnak a megújuló támadásokkal szemben. Sietve láttak hát hozzá, a Habsburg uralkodóval karöltve, az új, immár az ország belsejében húzódó végvárvonal kiépítéséhez. Alapját azok a királyi és földesúri várak, kastélyok, monostorok és templomok képezték, amelyek középkori jellegû magas tornyaikkal és vékony, átlag 1,6 méter vastagságú, kőből rakott falaikkal jórészt elavultak; szinte valamennyit korszerûsíteni kellett, hogy a rohamosan fejlődő tûzfegyvereknek is ellenálljanak, és megfelelő számú őrséget fogadhassanak be.

Egy részük belsőtornyos vár volt, amelyeket a falsíkon belül emeletes tornyokkal erősítettek meg. Általában magas helyre építették őket, ahol a meredek hegyoldal megnehezítette az ostromlók dolgát. [...]

Egyszerûbb építészeti megoldással készültek a síkvidéki belsőtornyos várak, többnyire négyzet alakú elrendezésben, mindegyik sarkában egy-egy toronnyal. [...]

A külsőtornyos erősségek építésének virágkora a 15. század elejétől a következő évszázad közepéig tartott, s egyaránt jellemezte a várakat és a fallal övezett városokat. [...]

A tüzérség fejlődése már a külsőtornyos várak virágkorában új megoldásokra ösztönözte a fundátorokat, mert a karcsú és magas tornyok hamar összeomlottak az ostromlok tüzében. Ugyanakkor alkalmassá kellett tenni őket a korábbinál hatásosabb védőtûz kibocsátásra, vagyis nagyobb számú löveg elhelyezésére; ahhoz viszont növelni kellett alapterületüket. Évtizedek tapasztalatai alapján tértek át a vastag falú, alacsony, kör alaprajzú védmûvek, a rondellák építésére. [...]

A várépítés fellendüléséhez jelentősen hozzájárult Konstantinápoly eleste (1453), amely komoly figyelmeztetést jelentett a török növekvő hatalmáról. Először leginkább veszélyeztetett városok mozdultak meg az Adriai-tenger partján. [...]

Buda eleste után, a növekvő veszély elhárítására egymás után érkeztek az itáliai mesterek az országba a bécsi kormányzat hívására. [...]

A magyarországi török uralom végéig alkalmazott leghatásosabb védőmû, az itáliai tervezők és várépítők által kidolgozott ún. olaszbástya, amely a falak együttesével alkotta a bástyás rendszert. Egyszerûbb változata az ötszög alaprajzú, ék alakban kifelé álló óolasz bástya. Előnye a rondellával szemben, hogy falai - többnyire a homokfalak - vastagabbak, és több ágyú elhelyezését tették lehetővé. Az ötszögû bástyák belső tere ugyanis legtöbbször nem üres, nem is teljesen földdel teli, hanem boltozott volt, ahol lőkamrákat vagy kazamatákat építettek ki az oldalazó lövegek számára. Tetejük általában sík, ahol újabb sánckosarak közé felállított ágyúk sorakoztak. Egy-egy többszintes bástya jelentős tûzerőt képviselt a csatlakozó falak, a szomszédos védmûvek és az előttük húzódó árok védelmére. Továbbfejlesztett változata az újolasz vagy a fülesbástya, amelynél a lövegeket a bástyák homlokfala mögé, a kortinával párhuzamosan kiképzett mélyedésbe (fülbe) helyezték el, fokozott biztonságot nyújtva az ágyúknak és a kezelő személyzetnek.

A törökök magyarországi berendezkedése kezdetén végváraink nem rendelkeztek korszerû védmûvekkel. Az uralkodó és a várak zömét birtokló főurak egyaránt pénzügyi nehézségekkel küzdöttek és tulajdonjogi ügyekkel bajlódtak. A rendek azt kérték az 1543. évi országgyûlésen, hogy a király gondoskodjék azokról a várakról, amelyeket birtokosaik képtelenek fenntartani. A következő évben visszatérő kívánság, hogy az uralkodó javíttassa ki a végvárakat, helyeztessen beléjük elegendő őrséget, a haszontalan földesúri erősségeket romboltassa le, a fontos véghelyeket pedig erősíttesse meg. [...]

A szilárdan megépített templomok és kolostorok is alkalmasnak bizonyultak védelmi feladatok ellátására. [...]

TÓTH ISTVÁN GYÖRGY: A Corvina-könyvtár és a budai pasák

Mátyás király egykor Európa--szerte irigyelt könyvtárát Szulejmán szultán még 1526--ban magával hurcolta Isztambulba - ez a tény azonban a 17. századra már feledésbe merült. Ezért a könyvszerető uralkodók és arisztokraták még távoli országokban is reménykedtek abban, hogy a budai török pasák jóakaratát megnyerve, a keresztény világ könnyen visszaszerezheti a Corvina-könyvtárat.
Kísérletek a könyvtár visszaszerzésére
Michael Adolf Althan császári tábornagy és békedelegátus, a Militia Christiana lovagrend megalapítója és első nagymestere élénken érdeklődött Mátyás király egykori könyvtára iránt. Nem volt kisebb a híres könyvtár iránti vonzalma a tárgyalóasztal túloldalán ülő diplomatának sem. A törököknek a császárhoz küldött követe, Gasparo Gratiani (aki később rövid időre moldvai vajda is lett) a "naxoszi herceg" büszke címét viselte, és görög létére a hódoltsági katolikusok patrónusa volt - őt is igen érdekelték ezek a kódexek. Althan gróf 1616-ban a császár és a szultán közt folyó béketárgyalások alatt felvetette a budai pasának, Kádizáde Ali vezírnek a Corvina- könyvtár kérdését. A pasa semmitmondó, bár jóindulatú választ adott, ám a tárgyalások a Corvináról mégis hamar megszakadtak, mert Ali pasa nem sokkal később meghalt.
Két év múlva, 1618-ban Althan gróf azután magát V. Pál pápát is megkereste azzal a kéréssel, hogy járjon közbe a Corvina-könyvtár megszerzése érdekében. Erre jó alkalom kínálkozott: II. Cosimo Medici firenzei nagyherceg alattvalói a Földközi-tengeren elfogtak egy török gályát, amelyen egy török könyvekkel teli ládát is zsákmányoltak. Ezeket a török köteteket kellene elcserélni a corvinákra - lelkendezett a gróf a pápának. A könyveket, írta, nem saját maga, hanem a pártfogoltjai, a jezsuiták számára szeretné megszerezni. Közben Gratiani is írt a pápának, és külön a Vitelleschi jezsuita rendfőnöknek a corvinák ügyében. Az ügyből azonban ezúttal sem lett semmi: a jezsuita generális szkeptikusan azt válaszolta a görög diplomatának, hogy a régiségekért bolonduló nagyherceg aligha volna hajlandó arra, hogy megváljon ezektől a török könyvektől. (Hozzátehetjük: az is nehezen hihető, hogy ha Mátyás könyvtára még valóban Budán lett volna, akkor a budai pasa az aranyban kifejezve is óriási értéket jelentő kódexeket elcserélte volna pár értéktelen török nyelvű kötetre.)
A raguzai orvos
Tizennégy évvel később azonban egy másik budai pasa, Muszá vezír maga ajánlotta fel a Corvina-könyvtár rendbetételét bizalmi emberének, a raguzai Francesco Crasso orvosnak.
A raguzai katolikus orvos már többször sikerrel avatkozott be a hódoltsági katolikus missziók érdekében, hittérítőket mentett meg a halálbüntetéstől, segített a pasa jóindulatának megszerzésében, a foglyok váltságdíjának leszállításában és előteremtésében. Leveleiben Crasso azzal is eldicsekedett, hogy jól beszél törökül, és hogy bejáratos az isztambuli szultáni szerájba is. Itt gyakran jutott kitűnő információkhoz, amelyeket szívesen megosztott Raguzával és Rómával is. Az orvos 1632-ben Belgrádból írt egy hosszú levelet Rómába. A címzett, Pietro Benessa, Crassohoz hasonlóan, raguzai volt, de míg az orvos a szultánt és a budai pasát szolgálta - bár informátorként azért hazája, a Raguzai Köztársaság is mindig számíthatott rá -, addig Benessa a római kúriában sürgölődött. Pietro Benessa a pápai kúriában hol az államtitkárság tényleges irányítójának számított, hol csak a titkárság vezetőjeként levelezett a nunciusokkal, de mindenesetre egy művelt és a diplomácia, sőt a hírszerzés berkeiben igencsak járatos személy volt.
Crasso a hozzá intézett levelében eldicsekedett azzal, hogy Muszá vezír, a budai pasa minden úton-módon magához akarja őt láncolni. Hatalmas fizetéssel csábítgatja, továbbá azzal, hogy Budán az ő segítségével újra fel akarja állítani a híres könyvtárat, amely "egykor a néhai Korvin Mátyásé volt". Crasso - legalábbis a levele tanúsága szerint - szívesen segédkezett volna a Corvina rendbetételében. Valóban úgy gondolta Muszá vezír, hogy egy szép, bár "gyaur" könyvtár emelné budai udvara fényét, vagy - ami sokkal valószínűbb - a betegeskedő pasa csak így akarta biztosítani, hogy a híres orvos a közelében maradjon, nem tudjuk. A missziókról szóló levelezésben többet nem szerepel az egykori híres könyvtár. Muszá pasa minden bizonnyal elejtette a könyvtárrendezés ötletét, és a továbbiakban inkább csengő aranyakkal igyekezett a raguzai orvost megnyerni.
Svéd érdeklődés
Az a hír azonban, hogy a corvinák még a budai pasák palotájában rejtőznek, Európa-szerte továbbra is megmozgatta a könyvszerető királyok, főurak fantáziáját. Amikor Buda 1686 szeptemberében felszabadult a török uralom alól, az ostromlókkal a várba nyomuló Marsigli, a tudós olasz hadmérnök a füstölgő romok alatti pincéből corvináknak hitt, valójában azonban a várkápolnához tartozó, nem túl értékes köteteket mentett meg és küldött Bécsbe. A svéd király, XI. Károly pedig, mint erről a stockholmi királyi levéltár most előkerült iratai tanúskodnak, arra buzdította bécsi követét, C. H. Weissenfelset, hogy tudja meg, megtalálták-e a híres Corvina--könyvtárat, és vannak-e ott könyvek a svédek őseinek tekintett gót és vandál királyok történetéről. Kétszáz évvel Mátyás király halála után a távoli Svédországban a királyt és diplomatáit még mindig élénken foglalkoztatta a Corvina-könyvtár sorsa.

kettõs királyválasztás:

A mohácsi csatában II. Lajos életét vesztette. Amikor aug. és okt. közt az országot végigdúló törökök kivonultak Mo.-ról, a nemesség az erõk egységesítése helyett a királyválasztással volt elfoglalva. A székesfehérvári országgyûlés az 1505-ös rákosi végzésre hivatkozva a leggazdagabb fõnemest, Szapolyai Jánost (1526. nov. 10- én) választotta királlyá. A Habsburg-párti nagybirtokosok, fõpapok zöme Mohács halottai között feküdt. Az életben maradottak (dec. 17-én) Pozsonyban I. Habsburg Ferdinándot emelték trónra a 1515-ös Habsburg- Jagelló családi szerzõdés alapján. Megválasztásakor a magyar rendek abban bíztak, hogy I. Ferdinánd bátyja, V. Károly német-római császár támogatásával rövid idõn belül sikerül kiûzni a törököket az országból. Szapolyai többször próbált egyezkedni Ferdinánddal.

váradi béke: (1538. febr.24.)

A kettõs királyválasztás (1526) utáni belharcok megszüntetése érdekében Szapolyai János és I. Habsburg Ferdinánd között Váradon létrejött szerzõdés. A szerzõdés értelmében mindkét fél megtartotta a király címet és országának azt a részét, amelyet birtokolt, azzal a feltétellel, hogy Szapolyai halála után a magyar királyság teljes egészében (Erdéllyel együtt) a Habsburgok hatalma alá kerül, még akkor is, ha közben Szapolyainak örököse születnék. Mivel a szultán rosszallását váltotta volna ki a ~, ezért V. Károly segítségétõl tették függõvé a ~ nyilvánosságra hozatalát. Szapolyai 1540-ben fiát, János Zsigmondot örökösének deklarálva érvénytelenítette a megállapodásokat. Ferdinánd, hogy ártson partnerének, ismertette a szultánnal a béke tartalmát, s 1541-ben kísérletet tett az ország elfoglalására. Mindez az ország 3 részre szakadását eredményezte (1541.augusztus 29-én).

kormányszék ([lat.] dicasterium).

Az uralkodónak alárendelt, nem rendi jellegû központi államhivatal, kormányszerv a 16-19.sz.-i Mo.-n. A Habsburg uralom alá került Mo.-n is szerveztek kormányszékeket egyes hivatalok ( Udvari Kamara, Magyar Kamara, Udvari Kancellária) Bécsben, mások (Helytartótanács, fõkormányszék). Magyarországon, ill Erdélyben mûködtek 1848-ban,ill.1867-ben valamennyi kormányszék megszûnt.

Erdélyi Fejedelemség:

A török által megszállt országrész és a királyi Magyarország mellett a 16. sz. második felében alakult ki az ~. Megszervezése Fráter György nevéhez fûzõdik. Erdély 1541 elõtt sosem volt önálló ország ; létrejöttét most a történelmi körülmények követelték. Területéhez a török által leválasztott ún. részek ([lat.] Partium) tartoztak. A 16- 17.sz.-ban Kraszna, Közép-Szolnok, Bihar, Zaránd, Máramaros és Kõvár vidéke, a lugosi és karánsebesi területek alkották a Partium törzsterületét. 1848-ig tartoztak a részek Erdélyhez. A magyar, székely, német, román lakosság vallás terén is erõsen megosztott volt (katolikus, evangélikus, református, unitárius, görögkeleti). A magyar vármegyék, a székely és a szász székek alkották politikailag a "három nemzet"-et. Rendi szervezetük élesen elütött egymástól; az 1437-ben kötött kápolnai unió jelentett csak közöttük laza kapcsolatot. A születõben levõ új állam vezetõje névlegesen a gyermek János Zsigmond volt. A legfontosabb döntéseket gyámja, Martinuzzi Fráter György hozta. Külpolitikailag Erdély nem volt független. Hûbérura a szultán, akinek adót fizetett. Díszes oklevelével (athname) s kialakult ceremóniával (zászlóval, szerszámos lóval, karddal, tollas süveg átadásával) a szultán erõsítette meg a választott fejedelmet is. A belpolitikába azonban a Porta nem szólt bele.

gyalui egyezmény:

Fráter György néhány hónappal Buda elfoglalása után, 1541. októberében követeket küldött Ferdinándhoz és dec. 29-én egyezséget kötött vele. (Martinuzzi György barátnak ugyanis lelkiismeretfurdalása volt amiatt, hogy a török az õ kezébõl vehette ki vérontás nélkül Budát). A ~ értelmében, ha Ferdinánd visszafoglalja Budát, Fráter György átadja neki János Zsigmond országrészét, s ezzel Mo. nagy része egy király uralma alá kerül. Megegyeztek abban is, hogy Izabella átadja fia országrészével együtt a Szent Koronát is. Cserébe visszakapja a szepesi Szapolyai birtokokat. A ~-t Serédy Gáspár fõkapitány és Fráter György kötötte meg uralkodójuk nevében. 1542-ben el is indult Buda visszafoglalására egy jelentõs birodalmi hadsereg, de az osztrák, cseh és sziléziai hadak, pápai zsoldosok és Habsburg-hû magyar fõurak bandériumának erejébõl egyetlen komoly rohamra sem telt. A török felmentõ sereg érkezésének hírére gyalázatos szereplését futásnak beillõ szétszóródással fejezte be. A gyalui egyezmény kudarca után Fráter György megkezdte a hatalom kiépítését Erdélyben (ld. Erdélyi Fejedelemség). Az Erdélyi Fejedelemséget és a Királyi Magyarországot 1551-ben ismét Habsburg fõség alatt igyekeztek egyesíteni, de sikertelenül.

pasa(basa)([tör.]bas)/ vilajet:

A török a 16-17. században meghódított területeket katonai célú közigazgatási egységekre (vilajetekre) osztotta. (Elsõnek a budai vilajetet szervezték meg 1541 után.) A vilajet élén a pasa állt (nevezik még beglerbégnek is). A budai pasa a szultán mo-i helytartója is volt. A pasa az oszmán birodalomban régebben egyes tartományok (vilajet, pasli) kormányzójának, közigazgatási és hadi vezetõjének címe, késõbb (1934 - ig) tábornoknak megfelelõ katonai rang Törökországban. Az utóbbi értelemben néhány arab országban még ma is használják.

szandzsák/bég:

A bég az ótörökben török fõnemest és fejedelmet jelentett. Jelentése fõhivatalnok, fõtiszt, békebíró, a modern törökben egyszerûen úr. A 16-17.sz.-ban a törökök által meghódított mo-i területeket katonai célú közigazgatási egységekre (vilajetekre). azokat pedig szandzsákokra osztották, melynek élén a bég állt. A bégek katonai és polgári feladatokat egyaránt elláttak.

defterdár:

A Török Birodalom központi pénzügyigazgatásának vezetõje, s rajta kívül az egyes tartományok (vilajetek) pénzügyei legfõbb intézõjének neve. A 15. sz. végétõl a birodalom készpénzbevételeit és -kiadásait a "mál defterdári", külön a szolgálati birtokok nyilvántartását a "tímár defterdári" vezette. A tényleges közvetlen adószedõk az eminek voltak. Az eminek (adószedõk, adóbérlõk) maguk ajánlották meg, hogy az egyes településektõl mennyi adót szednek be. Mivel a legtöbbet ígérõk kapták a 3 évre szóló (de kedvezõbb ajánlat esetén visszavonható) megbízást, ezért ez a versengés hozzájárul az állami adók folyamatos emeléséhez. A defterdárokat és a többi fõ közigazgatási személyt a szultán nevezte ki, és váltotta le. Tisztségüket a gyors meggazdagodás, ajándékozás reményében vállalták

mufti [arab]

muzulmán jogtudós, aki (többnyire a Korán alapján) jogi kérdésekben véleményt (ún. fetva) nyilvánít. A bíró (kádi) rendszerint ennek alapján mond ítéletet. A ~ rangban a kádi alatt állt. A nagyobb városokban külön ~ tevékenykedett, míg a kisebb helységekben a kádi és a ~ ugyanaz a személy volt. A fõbb rangúakat fõmuftinak nevezték. A török közigazgatási egységek, a vilajetek ill. a szandzsákok fontos hivatalnoka (egyházjogász). Mo.-n 1520-as évektõl jelennek meg. Valamennyi megvesztegethetõ, ajándékot vár.

kádi [arab], házi [török], gázi [perzsa]:

mohamedán bíró, aki a vallási és feudális jogi törvények és a szokásjog alapján ítélkezik. A beglerbég (pasa) mellett a vilajet 2. vezetõ tisztviselõje. Jogköre kiterjedt a különféle szerzõdések kötésére, hagyatéki, örökösödési ügyekre. De ellenõrizte az összeírásokat, felügyelte a városi közügyeket, építkezéseket, piaci árakat is, sõt a pasát is. A polgári jogrendszernek a muzulmán országok többségében való kodifikálása (1920-es évek) után a kádik hatásköre az örökösödési jog területére szûkült le.

díván [perzsa]:

1) A kalifák államháztartásának számadáskönyvei, majd a legfelsõ pénzügyigazgatás irodája.

2) A török szultán alatt az államtanács neve. A feudális szultánság megdöntésével a ~, mint államtanács megszûnt, azóta a török legfelsõbb bíróság neve. A vilajetekben is mûködött a katonai parancsnokokból, kádiból, muftiból, defterdárból és a helyi-nyelvi ismeretekkel rendelkezõ írástudókból álló tanácsadó testület. A ~ tagjai párnákon, ill. karfa nélküli ülõalkalmatosságon helyezkedtek el. Innen származik a ~ mint bútordarab neve.

hódoltsági birtokrendszer:

A török birtokrendszer lényege szerint a meghódított föld - a rajta élõkkel a (rájákkal) együtt- a szultáné. Ebbõl a földterületbõl kaptak birtokot a tisztviselõk és a hûbéres lovas katonák, a szpáhik (-->szpáhi-birtok). A kapott birtok azonban nem volt örökölhetõ, a földet a szultán bármikor visszavehette. Ez a módszer rablógazdálkodáshoz vezetett. A török földesurak ugyanis gyakran cserélõdtek, ezért mindegyikük igyekezett minél többet kisajtolni az adózó népbõl. Kedvezõbb helyzetben csak az állandó kincstári (szultáni ) kezelésben maradt, ún. khászbirtokon élõk voltak. Az itt élõk szabott összeggel adóztak, és egyéb tekintetben is védettebb helyzetben voltak. A meghódított föld 4/5-e volt szpáhi- birtok, az 1/5-e volt khászbirtokok.

harádzs /harács /dzsizje, császár adója:

Az oszmán-török birodalomban és a török hûbéres tartományokban (pl. Havasalföld) elterjedt az állami adó. Mo-on a legfontosabb állami adó volt, értéke 50 török akcse (= 1 magyar forint), és a "császár adójának" nevezték. Kezdetben csak azok a ráják fizették, akik 300 akcse értékû ingósággal (állat, termény, berendezés) rendelkezett. 1578-tól a nem mohamedán hitû családfõkre , rájákra (fejadó) vetették ki. A törökök az adókat illetõen is alkalmazkodtak a helyi szokásokhoz, az állandóan emelkedõ összegû ~ kivetésérõl és behajtásáról a defterdár gondoskodott. A harádzs szóból ered a harácsol szó is.

kettõs adózás/hódoltsági adózás:

a mo-i török hódoltság sajátos viszonyait reprezentáló adózás, mely egyedülálló volt mind a Balkánhoz, mind az ázsiai török peremterületekhez képest. Az Oszmán Birodalomnak nálunk soha nem sikerült szert tenni abszolút hegemóniára, még az elfoglalt országrészen belül is osztozkodni kényszerült- közigazgatási, bíráskodási, adózási téren egyaránt - a magyar állammal, a nemesi vármegyékkel, a földesurakkal. A Királyi Mo. a hódolt terület lakosságát felmentette a kapu- ill. a hadiadó felének fizetése alól, de - s ez a lényeg - nem mondott le róla teljesen. Ezek beszedését a magyar földbirtokosok fegyveres adóbeszedõire bízták (a Szerémséget kivéve, ez ugyanis a természeti akadályok miatt szinte megközelíthetetlen volt). Ezzel egyidõben a települések adófizetõ lakosai pénzzel és terménnyel szolgáltak a földesuruknak, a kapuadót, évi 1 magyar forintot, ill. a harádzsot pénzben fizették. Jelentõs teher volt az egész hódoltságra kiterjedõ állami robot is, s a különbözõ csúszópénz. A kettõs adóztatás kialakulásának legfõbb oka az volt, hogy a török nem tudta az egész Mo.-t elfoglalni.

török hódoltság:

A török hódítók által megszállt mo-i terület a 16-17. sz-ban .(Nagyalföld, Dunántúl nagy része, Duna-Tisza-köze) 1541-ben a török kardcsapás nélkül elfoglalta Budát. A ~ az ország pusztulását okozta, mert a török hazánkat csak Bécshez vezetõ felvonulási útvonalnak tekintette. A törökök, hogy stabilizálják Mo-on hatalmukat: átszervezték a közigazgatást (lásd. vilajetek, szandzsákok), a birtokrendszert és az adóztatást. A szpáhi-birtokokon folyó rablógazdálkodás, a rendkívüli állami adók hatására falvak százai néptelenedtek el. Ekkor más népek (szerbek, bosnyákok, horvátok, szlavónok, szlovákok, rutének és románok) is kezdenek beszivárogni, s Mo. soknemzetiségû ország lett.

végvárak:

Mo.-on a török veszély elhárítására épült várak. Miután a törökök berendezkedtek Mo.-on, szükségessé vált az országon belüli új védelmi vonal megteremtése. Az 1550-es évek közepétõl a bécsi tanács Mo.-ra számos olasz hadmérnököt küldött, akik a korszak haditechnikai követelményeinek megfelelõen átépítették a legfontosabb ~-at ( pl.Gyõr, Szigetvár, Eger). A ~-k legfõbb feladatuk a határok megvédése, az utak és vízi átkelõhelyek biztosítása, az ellenség utánpótlásának megakadályozása, az adott körzet lakosainak és értékeinek megóvása. A végvárrendszer azAdriai-tengerparttól indult, s keresztülvágott Horvátországon és Szlavónián. A Dunántúlon Szigetvárra és a Dráva-menti várakra, késõbb a Balaton mellékiekre támaszkodott. Legjelentõsebb pontjai: Kanizsa, Gyõr, Komárom; északon: Érsekújvár, Kassa, Szatmár, kelet felõl: Várad, Gyula, Lippa és Temesvár vigyázta a török mozdulatait. A falsíkból ékszerûen kiugró ötoldalú bástyákat (ún. olasz-/fülesbástya ) építettek. Ezeknek a védõi oldalt tûz alá vehették a falakat megmászni igyekvõket, míg maguk védve voltak a belövések ellen. A drága kõvárak mellett építettek "magyar módra" palánkvárakat is. Tölgyfagerendákat vesszõfonással kötötték egybe, közé földet döngöltek, majd - a tûz elleni védekezésül -kívülrõl sárral betapasztották. 1556-tól a ~-k a haditanács hatáskörébe kerültek, s így lehetõség nyílt a várrendszer egységes és szakszerû irányítására.

végvári vitézek:

A több tízezer fõs végvári katonaság önálló társadalmi réteggé fejlõdött, amely a nemesség és a parasztság között helyezkedett el. Maga is privilegizált (kivételt nyújtó ) státuszra törekedett, s jobbára a nemességgel tartott. Tagjai között képviseltetve volt minden társadalmi réteg. A fõuraktól kezdve - akikbõl persze többnyire kapitányok, vagy fõtisztek lettek - a kisnemeseken át a jobbágyokig , õk így akartak kitörni a sanyarú sorsból. Sokszor zsoldtalansággal küszködtek (vö. "Se pénz, se posztó."),ezért úgy igyekeztek segíteni magukon, hogy elvették a parasztoktól azt, amire szükségük volt. Részt vettek a marhakereskedésben, a végvárak mellett földet, szõlõt hasítottak ki, s azt mûvelték. Gyakran megszerezték a kocsmáltatás jogát is. Az 1670-1680-as években többször megpróbálta az udvar a ~-ot megszûntetni, de ezek a próbálkozások politikai következményekkel jártak (ld. Thököly-felkelés).

vitézlõ rend:

A 16. században a nemesség és a jobbágyság között elhelyezkedõ új társadalmi réteg alakult ki: a vitézlõ rend, mely a török elleni harcokra szervezõdött hivatásos katonaréteg volt. Tagjai általában birtokukat vesztõ nemesek, jobbágyok, végvári vitézek voltak. 1670- tõl, ill. a 18. sz. elején a Habsburgok a végvári vitézek nagy részét menesztették, s a jobbágyságba süllyesztették. Ennek zöme "gyermekségétõl fogva a végvárakban karddal szolgált." A többi osztálytól és rétegtõl való fokozatos elkülönülésükre a háborús viszonyok állandósulása, ill. Magyarország területi egységének széthullása ad magyarázatot. Viszonylag magas létszámuk okát megtalálhatjuk az 1547. évi törvénybõl: "Fölös számban van szolgálni kész ember, ki birtokiból kiûzetett. Ezek helyeztessenek a végvárakba." A vitézlõ rend tagjai szabadabban éltek, azonban megélhetésük korlátolt volt. Az ugyanebben idõben szintén újonnan kialakult hajdúk rétegébõl elõfordult, hogy beleolvadtak ebbe a rendbe.

drinápolyi béke:

1568. márc.-ban Habsburg Miksa magyar király és II. Szelim török szultán között létrejött egyezmény, amely a század végéig (a 15 éves háborúig) rögzítette Magyarországnak a török hódoltság, a Habsburg királyság és az Erdélyi Fejedelemség közötti felosztását. Ezzel I. Miksa tudomásul vette az 1552-1566 közötti török hódításokat, sõt évi 30 ezer magyar arany tiszteletdíj fizetésére kötelezte a szultán. Lezárta a török hódítás 3. szakaszát is.

speyeri szerzõdés:

1570-ben János Zsigmond békét kötött Habsburg Miksával a Rajna-menti Speyerben. Ez a drinálpolyi békével együtt rögzítette az ország 3 részre szakadását. A ~-ben elsõ ízben ismerte el Habsburg uralkodó Erdély önállóságát. Szapolyai János fia (II. János/János Zsigmond) ebben az egyezményben lemondott a király címrõl, mert az országrész államformáját fejedelemségként rögzítették. A ~ sz. János Zsigmond utódai önálló fejedelemként uralkodnak Erdély és a hozzácsatolt Bihar, Kraszna, Közép-Szolnok vármegyék területe felett, a Szapolyi család kihalása után azonban Erdély is a Habsburgokra száll. János Zsigmond kevéssel ezután bekövetkezett halála aktuálissá tette a trónutódlás kérdését, de a Habsburgok nem voltak elég erõsek ahhoz, hogy szerzõdésben rögzített jogaiknak a török ellenében érvényt szerezzenek. Az erdélyi rendek -török támogatással-Báthory Istvánt, K- Mo. legnagyobb földbirtokosát választották meg fejedelmükké 1571- ben.

tõzsér (tuddzar, tüddzar[arab] kereskedõ, vagy Tauscher [ném.] cserélõ, kereskedõ): marhakereskedõ.

Az árutermelés fejlõdésével fellendült a mo.-i marhakereskedés is. A ~-ek az alföldi mezõvárosokban felvásárolták a nyugati piacon keresett magyar szarvasmarhát, majd nagy haszonnal eladták. Nagyrészt paraszti, szabad királyi városok, khász-birtokok városainak polgárai, és kisnemesi származásúak voltak (de lehettek török elõl menekült nemesek is). Nagyon gyorsan gazdagodtak. A 17.sz. derekán azonban a Habsburgok a közvetítõ kereskedelembõl származó haszon miatt monopolizálták a marhakereskedelmet. Idegen kezekbe adták azt, s ez a magyar ~-eket tönkretette. Ilyen család volt pl. a Thököly család is. Az 1650-es évektõl sok ~ elszegényedett, s ez a hazai tõkeképzõdést erõteljesen hátráltatta.

hajdúk:

A 15.sz. végétõl, a szarvasmarha-kivitel fejlõdésével kialakult marhapásztor, fegyveres állathajtó réteg. Nevük a "hajtó", "hajdó" szavakból ered ([lat.] bubulci haidones) A török háborúk katonaigényét kihasználva (s félve az örökös jobbágyság terhétõl) fegyverforgató csoporttá alakultak át (ld. Dózsa-felkelés) A ~-k szökött jobbágyok, kisnemesek, mezõvárosok polgárai, végváriak, székelyek, jászok, kunok közül kerültek ki. A 16.sz.-tól terjed el körükben a lovas hadakozás. A 15 éves háború alatt jelentõsen megnõ létszámuk (25-30 ezer fõ). A Bocskai-szabadságharc idején nõtt meg katoni jelentõségük, s ezt követõen az Erdélyi fejedelemség életében meghatározó szerepet tudtak betölteni (ld. pl. Báthori Gábor elmozdítása).A 17-19.sz.-ban már nem katonai, hanem uradalmi rendfenntartó alkalmazottak ("botos legények") némi járandóság fejében.

unitárius vallás:

A reformáció talaján a 16.sz.-ban önállósult protestáns egyház, amelyet Erdélyben Dávid Ferenc alapított. Hitelvei az antitrinitáriusok szentháromságot tagadó radikális, panteista, humanista eszméibõl alakultak ki. De hatott a ~ -ra az anabaptisták gyermekkeresztség tanítása is. Az Európa szerte üldözött irányzat János Zsigmond idején, 1568-tól (a tordai ogy.) az erdélyi négy bevett vallásfelekezet közé került, de a katolikus Báthory István fejedelem már üldözte híveit. Ezért a radikálisabb eszméket hirdetõ Dávid Ferenc helyett (1579-tõl) a mérsékeltebb irányzat képviselõi érvényesültek. Az unitárius név e mérsékeltekre vonatkozott 1600-tól. A radikálisok közül sokan a zsidókhoz kapcsolódtak ( szombatosok). I. Rákóczi György, majd az ellenreformáció üldözése során az unitáriusok száma erõteljesen megcsappant a 18. sz. közepére.

tordai egyezmény:

A ~-t megelõzõen 1557-ben Erdélyben a lutheránus vallást egyenrangúnak fogadták el a katolikus vallással, majd 1564-ben kimondták a lutheránusok és a kálvinisták vallásszabadságát. A ~-n pedig az említett 3 vallás mellett az unitáriusok is megkapták a szabad vallásgyakorlat jogát. A Tordán tartott 1568. évi országgyûlés Európában elõször hozott olyan határozatot, amely a vallásszabadság elemeit magába foglalta, eszerint a prédikátorok szabadon terjesztik nézeteiket. Az egyezmény a következõket tartalmazta: igehirdetés saját értelmezés szerint, a község olyan prédikátort tarthatott, amely megfelelt neki; senki sem, még az egyházkerületek vezetõi sem bánthatták a prédikátorokat; vallásáért senkit sem érhet hátrányos megkülönböztetés; nem lehet senkit hitbeli tanításért fogságba vetni vagy elhurcolni. A ~-t kedvezõen befolyásolta az az álláspont, hogy a hitet Isten ajándékának tekintették.

"kálvinista Róma" (Debrecen):

A reformáció elterjedésével 1540-re a lakosság felvette az evangélikus, majd a református vallást, melynek bázisai a mezõvárosok és a végvárak voltak. (Debrecen is mezõváros volt, ahol a tehetõs tõzsérek éltek.) Mélius Juhász Péter (a "magyar Kálvin"), az elsõ debreceni református püspök, a debreceni hitvallás alapján megszervezte a református egyházat, melynek központja Debrecenben volt.

15 éves háború:

I. Rudolf (Miksa utódja) (1576-1608) bigott katolikusnak tartotta magát, így elsõ számú feladata a pogány török hatalmának megtörése volt. A defenzív hadmûveletekrõl az offenzív hadmûveletekre tért át, és megindította a ~-t a török ellen, ami 1591-1606-ig tartott (a szultán Sziszek elleni 3 sikertelen ostrom után 1593-ban hadüzenetet küldött a császárnak. Hivatalosan innen számítják a ~ kezdetét), de 1593-ig még hadüzenet nélkül folytak a harcok. 1595 tavaszán bekapcsolódott a harcokba Báthory Zsigmond (erdélyi fejedelem) is. A kezdeti sikerek- Esztergom, Visegrád, Vác császáriak általi elfoglalása után Báthory Zsigmond serege nagy gyõzelmet aratott a visszavonuló török sereg egy része felett Gyurgyevónál- után elõször Eger (1596) veszett el, majd Mezõkeresztesnél is csúfos vereséget szenvedtek a Habsburgok (1596. okt.), aminek legfõbb oka a császári sereg szervezetlensége, fegyelmezetlensége volt. Ezután a harcok elhúzódtak, a zsoldosok garázdálkodtak, hûtlenségi perek, ellenreformáció folyt. Ez váltotta ki Bocskai István fegyveres ellenállását, melynek eredményeképp elérte, hogy 1605-ben megválasszák Mo. fejedelmévé. (szerencsi országgyûlés) 1606. júniusában aztán létrejött a felkelést lezáró bécsi béke, majd még ugyanebben az évben a 15 éves háborúnak véget vetõ zsitvatoroki béke (nov. 11.) is, amit Bocskai István közvetítésével sikerült megkötni a bécsi udvar és a török Porta között

hûtlenségi/ felségsértési/fiskális per:

Az udvar által fizetett idegen és magyar zsoldosok zsoldja 5 millió forint lett volna, ám a királynak csak évi 3 millió forint jövedelme volt. Ezért pereket indított a magyar fõurak ellen, általában koholt vádak alapján. Ezek a perek többnyire jószágvesztéssel végzõdtek. A pereskedésbõl származó "bevételek" a kincstár vagyonát növelték. A cél a pénzszerzés volt, ezért elsõsorban nagyobb birtokosokat igyekeztek ilyen perbe fogni. A ~-ek is hozzájárultak a robbanásig feszült hangulatban a Bocskai István által vezetett fegyveres ellenállás kibontakozásához.

bécsi béke:

1) 1606. jún. 23-án jött létre Bécsben I. Rudolf király (1576- 1608) és Bocskai István között. I. Rudolf magyarokkal méltányosabb bánásmódot képviselõ Mátyás fõherceget (a késõbbi magyar királyt (1608-1619)) bízta meg a tárgyalásokkal. Elismerte a magyarországi rendek, a protestánsok szabad vallásgyakorlatát (kivéve a mezõvárosokat és a falvakat). Kimondták, hogy Mo.-t saját törvényei szerint a nádor és a magyar tanács által kell kormányozni, a közhivatalokba csak magyarok nevezhetõk ki, Erdély függetlensége pedig helyreállt Bocskai uralma alatt. A király kötelezte magát, hogy a törökkel is békét köt (zsitvatoroki béke). Partiumon kivül Bocskai birtokaiként a fejedelemséghez csatolták Ugocsa, Bereg és Szatmár megyét, valamint Tokaj várát, a vele járó javadalmakkal együtt. Férfiági utódai is megkapják a birtokukat, de azok halála után az ország törvényes királyára, ill. koronára szállnak a birtokok. Egyébként a kezén lévõ egyéb területet Bocskai átadta a királynak, a ~ intézkedik még arról is, hogy a Szent Koronát hozzák Mo.-ra, s hogy a törvénysértõ királyi rendeleteket meg kell változtatni. Ez a békekötés volt a 17.sz.-i függetlenségi harcok jogalapja.
2) 1624. máj. 8-án II. Ferdinánd király és Bethlen Gábor közözött kötött béke, amely megerõsítette a nikolsburgi békét.

zsitvatoroki béke:

1606. nov.11.: A 15 éves háborút lezáró béke. I. Rudolf király Bocskai közvetítésével kötötte meg a törökkel. Mindkét félnek meghagyta a 15 éves háború alatti hódításait, de megszüntette a Habsburg királyok részérõl a töröknek fizetett évi adót. Egyszeri ajándékként azonban a császár 200 ezer forintot küldött a Portának. A békében  megállapodtak arról is, hogy várakat vívni, rabokat ejteni tilos, a jelenlegi rabokat kölcsönösen kiadják, a török adót a hódoltsági falvak bírái szedjék össze, ne a török katonák, azon nemesek, akik a királynak nem adóznak, azok a töröknek se fizessenek adót, és vagyonukban és személyükben szabadok legyenek. A ~ megkötéséhez a törökök gyengülése is hozzájárult, hiszen így megnyugtatóan sikerült a két fél közötti ellentéteket elsimítani. A törökök katonai erejét 1603-tól a perzsák támadásai, és a kisázsiai felkelések kötötték le

parasztvármegye:

a parasztság önvédelmi szervezete a 16-18.sz.-ban. Célja: ellenséges törökök, ill. magyar csapatok fogadására készüljenek fel, és biztosítsák a belsõ rendet. Kialakulásának oka: az ország 3 részre szakadása, mert a jobbágyok létbiztonsága katasztrofálissá vált, melyet súlyosbított a magyar és idegen katonaság féktelensége is. A parasztok tehetetlenségüket kihasználva fölfegyverkeztek, és paraszti önvédelmi szervezeteket alakítottak ki. A királyi országrész minden megyéjében volt ilyen, a hódoltságban a Dunához közeli részen; csak az Erdélyi Fejedelemségben és az ország délszláv lakta területén nem alakult ki ~. Egy-egy megyén belül területileg nem különült el a nemesi és paraszti vármegye. A ~-k viszonylagos szabadságának ideje a 17. sz. a nemesi befolyás kezdetei 1653-1664 közé tehetõk. A ~ felbomlása: A török kiûzése után a nemesi vármegye fennhatósága alá vonta a ~-t, így a ~-k elvesztették jogaikat. A ~-k elhaltak, és megszûnt a fölfegyverkezett parasztság közbiztonsági szerepe is, ugyanis az állandó megyei fegyveres erõ ezt biztosítja.

linzi béke: (KÖV.)

1645. dec.16.: az 1644-45-i hadjáratot befejezõ béke III. Ferdinánd (1617-37) és I. Rákóczi György, erdélyi fejedelem közt. A 30 éves háború idején indított hadjárat eredményeként biztosította az erdélyi fejedelemség és a magyarországi rendek számára az elsõ (1606) és második (1624) bécsi békében foglalt és az 1608-as pozsonyi országgyûlésen hozott törvényben megerõsített jogokat, kiterjesztette a protestáns vallásszabadságot a mezõvárosok és falvak lakosságára is. A fejedelem kielégítésül megkapta Tokaj várát, Tarcalt, Regécet, Ecsed várát és életében birtokolhatta az 1621-es nikolsburgi békében megjelölt 7 felsõ-magyarországi vármegyét. Szabolcs és Szatmár megyét Rákóczi fiai is örökölhették. A királysághoz tartozó egyéb, kezén levõ területeket (pl. bányavárosok) visszaadta és kötelezte magát, hogy nem avatkozik többé a királyság ügyeibe. A fejedelem megfogadta, hogy felbontja a franciákkal és svédekkel kötött szövetséget, hogy seregét visszavonja az általa birtokolt területekre, hogy mint fejedelem nem avatkozik a királyság ügyibe többé.

nikolsburgi béke:

Csehországban 1621-ben kötötte Bethlen Gábor és II. Ferdinánd. A béke következtében Bethlen Gábor visszaadta mo-i foglalásai jelentõs részét és a királyi címet (a Szent Koronát is visszaszolgáltatta). Birtokadományait a következõ országgyûlés vizsgálja felül. Cserében élete végéig megkapott 7 mo-i vármegyét (Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Bereg, Zemplén, Borsod, Abaúj) és a birodalmi hercegi címet. Személyes kielégítésképpen a sziléziai Oppelnt és Ratibort kapta meg, melyet unokaöccse örökölhetett. II. Ferdinánd pedig kötelezte magát az 1606-os bécsi béke és az 1608-as törvények betartására. II. Ferdinánd a béke értelmében a végvárak fenntartására a birodalmi segélybõl 50 ezer forintot ad Bethlennek.

Erdély aranykora:

Bethlen Gábor 15 éves uralmát (1613-1629) ~-nak is szokták nevezni. Bethlennek sikerült a külsõ és belsõ háborúktól pusztuló országrészt hatékony központi kormányzattal a további romlástól megmenteni, gazdaságilag és kulturálisan is felfejleszteni. Így sikerült Erdélyt bekapcsolni az európai államok rendszerébe. A ~-t dolgozta fel Móricz Zsigmond az Erdély-trilógiában.

Erdély hanyatlása:

Erdély aranykorát Bethlen Gábor (1613-29) idõszakaszában élte. A legfõbb politikai koncepció: az ország egyesítése Erdélyre támaszkodva. Ezt a politikát a Bethlen Gábort követõ fejedelmek továbbvitték. I. Rákóczi György (1630-48) megfontolatlansága Erdélyt a romlásba vitte. Õ ugyanis egy új elemet iktatott be a politikába: Lengyelország elfoglalását. Ez a terv két okból is veszélyes volt számukra:

1) A Lengyelországra támaszkodás sértette a Habsburg érdekeket, ugyanis ez konfliktusokhoz vezethetne a Habsburg-ház és a törökök közt.

2) Ha elfoglalnánk Lengyelországot, s egyesülnénk, az Erdélyi Fejedelemség - Lengyelországgal kiegészülve már mint nagyhatalom- lehetõséget kapna a királyi Magyarország elfoglalására, amely komoly katonai ellenfelet jelentene a török számára.

A 30 éves háború lezárásával a Habsburgok is aktívabb keleti politikába kezdtek, s a Török Birodalom is erõre kapott. 1649-ben III. Ferdinánd (1637-57) és IV. Mehmed újabb 22 évre meghosszabította a zsitvatoroki békét. Mindezek ellenére a fejedelem 1657-ben betört Lengyelországba, és svéd segítséggel sikereket ért el. A szultán, mivel korábban megtiltotta a támadást, a krími tatárokat küldte az erdélyi-svéd csapatokra. Rákóczi seregét foglyul ejtették és a Krím félszigetre hurcolták (1657). II. Rákóczi György pedig 1660-ban Szászfenesnél súlyos vereséget szenvedett a töröktõl. Maga a fejedelem belehalt sérüléseibe. Halála után megindul a trónért való harc. A két jelöltet: Barcsdy Ákost és Kemény Jánost a török nem fogadta el fejedelemnek ezért a harmadikat, Apafi Mihályt, aki megfelel a török vazallitásnak, választják fejedelemmé. 1661-90 uralkodik Erdélyben. Nagyon befolyásolható ember, a török már 1660-ra elfoglalta Váradot, s megkezdték a 6 vilajet kiépítését. Erdély nem önálló nagyhatalom. Erdély elvesztette a lehetõséget is, hogy az országegyesítés kiindulópontja legyen. Így a figyelem a királyi Mo.-ra terelõdött.

rajnai szövetség:

1658-ban több délnémet fejedelem és a svéd király Majna- Frankfurtban szövetséget kötött egymással , mely ~-hez Fro. is csatlakozott a fõ ellenség, Ausztria ellen. A ~ államainak célja a westfaliai béke betartása volt. 1667-ben a szövetség megszûnt. A Zrínyi Miklós vezette 1663-as téli hadjárat a török ellen már a nemzetközi összefogást is kikényszerítette. Így Mo.-ra külföldi segítség érkezett: egyes német birodalmi fejedelmek csapatai, majd a rajnai szövetség német tagjainak hadai és kis létszámú francia önkéntes is.

téli hadjárat:

1663-64. Elõzményei: 1663. Köpürü Mohamed fia Ahmed nagyvezér (1661-76) elindította seregét. A 120 ezer fõs had június végén elérte Budát. I. Lipót Zrínyi Miklóst nevezte ki az egész magyar sereg fõparancsnokának, aki minden energiáját és erejét bevetve készült az összecsapásra. A törököket csak Európa összefogása állíthatta volna meg, de a kontinens hatalmi harcai miatt ez nem valósulhatott meg, de a magyarok szerencséjére és a törökök kárára 40 napig esett az esõ. A nagyvezír meg sem kísérelte Bécs ostromát, helyette a bányavárosokat õrzõ Érsekújvárt vette be. Mire Zrínyi a vár segítségére lehetett volna, a vár parancsnoka jó hónapnyi védekezés után-hogy seregét megmentse-feladta a várat. Zrínyi tervével kikényszerítette a nemzetközi összefogást a török ellen. Még az õsz folyamán megérkeztek a német birodalmi fejedelmek csapatai, majd a rajnai szövetség német tagjainak hada és kis létszámú francia önkéntesek. A Habsburgok spanyol rokonsága és a pápa pénzbeli támogatást nyújtott. A magyar nemesség mégsem akart felállítani egy állandó hadsereget. Zrínyi saját költségén fölszerelt 22-25 ezer fõbõl álló hadsereget állított össze. 1664. februárja: Zrínyi felégette Eszéknél a Dráva hídját, amely eddig a törökök segítségére szolgált. A hódoltság területére 240 km-re nyomult be, félezer km-t harcolva, közben biztosította az utánpótlást. Az eszéki vállalkozás fõ célja: Kanizsa ostromának föltételeinek megteremtése. Febr. végére a várost körbekerítették, úgy tûnt sikerül megtörni az ellenség erõfölényét. Kanizsát nem sikerült visszafoglalni a Habsburg udvar késlekedése miatt. A tollal és karddal küzdõ Zrínyi Miklósban Bécs politikai ellenfelet látott. Fõvezéri kinevezését Lipót még 1664 januárjában visszavonta.

vasvári béke:

1664.aug.10. 1664-ben (a téli hadjáratot követõen ) a török újra támadott. A császár új vezére: Rajmando Montecuccoli, csak akkor szállt harcba, mikor a török 40 ezer fõnyi seregével Bécset veszélyeztette. A nagy huzavonával járó elõkészület ellenére az ütközet váratlan sikerrel végzõdött. 1664. aug.1: Montecuccoli parancsnoksága alatt küzdõ sereg , a 7 órán át tartó csatában gyõzelmet aratott a török felett. Ismét ünnepelt a keresztény világ. Még a hadmûveletek folyamán elkezdték kigondolni az általános támadás terveit. Egy hónappal ezután fény derült rá, hogy a császári udvar már a gyõzelem utáni 10. napon (aug.10) megkötötte a ~ -t, a szövetségesek tudta nélkül. A béke az elõzõ évek minden hódítását a szultán kezén hagyta! A török kezén maradt Várad, Érsekújvár és 4 felsõ mo-i vármegye; Erdélybõl a török és a császári katonaság elvonult. A szerzõdõ felek kötelezték magukat arra, hogy a magyarokat nem segítik, sõt kölcsönösen tájékoztatják egymást a magyarok ellenséges terveirõl. (pl. Wesselényi-féle rendi ellenállás idején) Következmény: Mivel a szentgotthárdi gyõzelem után a m. közvélemény elõnyös békére számított, a ~ felháborodást keltett, ami a Wesselényi-összeesküvésbe torkollott.

jogeljátszás elmélete([német] Verwirkungstheorie):

Lényege: I.Lipót (1657- 1705) kimondja, hogy a magyarok a rendi ellenálással eljátszották a jogaikat, azaz törvénytelenül keltek fel törvényes uralkodójukkal szemben. Tehát az uralkodó kötelessége, hogy visszaállítsa a törvényes rendet, a magyarok jogait említésen kívül hagyva. Ez gyakorlatban a következõt jelenti:

-1671-ben bevezetik az új adórendszert -10 szeresére növeli az absz. költségeit, s ezt a magyar parasztságra hárítják.

-1672-ben elbocsátják a végvári vitézek 2/3-adát, így 12 ezer helyett csak 4ezer marad.

-külföldi zsoldosokat hívnak, akiket nem akadályoznak meg a dúlásban, fosztogatásban

-megszûntetik a rendi intézményeket, DE nem az összeset

-1673-tól törvényes perek keretében elítélik a protestánsokat, összeesküvéssel vádolva - 730 fõt rendelnek Pozsonyba a bíróság elé

-1674-tõl gályarabságba küldik azokat, akik a börtönben nem tértek át, vagy nem mentek önkéntes számûzetésbe-->nemzetközi felháborodást váltott ki, s 1676-ban I. Lipót kénytelen volt visszavonni e rendelkezést. Jogtalanságának elismerése súlyos tekintélyveszteséget jelentett. A jogeljátszás elméletét még 1849-ben is érvényesítették az abszolutizmus bevezetésének eszközeként.

Bocskai politikai végrendelete:

1606.dec.29-én meghalt Bocskai István erdélyi fejedelem. Ebben az évben írta meg a ~ -t, mely az egész századra irányt szabott. Lényege: míg a németek uralkodnak a magyarok felett, szükséges egy magyar fejedelem Erdélyben; ha pedig magyar kézbe kerül Mo. koronája, attól még megmarad az Erdélyi Fejedelemség, így az õ feladatuk a magyar királyság segítése lesz. Bocskai végrendeletében említi a kettõs Mo. elképzelését, mely szerint a királyi Mo. -on a Habsburgok révén biztosítják az egész ország számára a török megfékezéséhez szükséges külsõ támogatást. Másrészt a magyarok vezetése alatt álló Erdély szükség esetén török segítséggel a kir. Mo-n korlátozni tudja a Habsburgokat, nehogy a magyar nemesség kimaradjon a hatalomból.

Szent Liga:

1684-ben jött létre XI. Ince pápa kezdeményezésére. Ebbe a törökellenes szövetségbe tartozott a Habsburg Birodalom, Lengyelország, Velence és a pápa. (Késõbb, 1686-ban csatlakozott hozzá Oroszország, s a bajor , a szász és a brandenburgi választó fejedelem is küldött zsoldosokat.) A pápa elérte, hogy XIV. Lajos ne támadja meg a Habsburgokat a törökellenes harcok idején. A ~ -nek viszont Mo. formálisan lehetett tagja, így az ország felszabadítása után a Habsburgok Mo-t meghódított területnek tekintették. (Amint ezt Zrínyi Miklós elõre jelezte.)

karlócai béke:

1699. január 26.: a török háborúk idején elpusztult Karlóca falu (Szerém vármegye) mellett kötött béke a törökök és a Szent Ligába tömörült hatalmak (Ausztria, Velence, Oroszország, Lengyelország) között. A törökök kénytelenek voltak lemondani a Temesköz, Maros-Tisza közének és Temesvárnak a kivételével minden magyar hódoltsági területrõl. A szultán ígéretet tett, hogy a jövõban nem támogatja a magyar Habsburg-ellenes erõket; Thököly Imrét és bujdosó társait a magyar határtól messze, a Török Birodalom belsejében telepítik le. A Porta elismerte Erdély Habsburg- fennhatóságát. A 16 évig tartó háborút lezáró ~ 25 évre szólt. Ezzel lényegében megszûnt a Mo-ra nehezedõ másfél évszázados török hódoltság. +gy elhárult az akadály az ország területi, politikai és közigazgatási egyesítése elõl.

Diploma Leopoldinum:

I. Lipót (1657-1705) 1690. okt. 16-án, Bécsben kibocsátott rendelete, amely a Habsburg uralom alá került Erdély politikai jogállását és belsõ rendjét szabályozta. Meghagyta a fejedelmi és a rendi önkormányzat addigi szervezetét, biztosította a négy ún. bevett felekezet jogait és szabad vallásgyakorlatát, a kereskedelem szabadságát. A fizetendõ adót békében 1 millió Ft-ban, háború idején 400 ezer Ft-ban határozta meg. A Diploma Leopoldinum gyakorlati következményeként Erdély az élére állított kormányzótanács (gubernium) útján közvetlenül a bécsi udvari kancellária irányítása alá került. 1691. dec. 4-én I. Lipót ünnepélyes formában kiadta az 1690-es ~ -t, azzal a változtatással, hogy további intézkedéseket ígér a vallási kérdésben és a rendi kiváltságok értelmezésében.

újszerzeményi bizottság:

A török elleni harc befejeztével felállított ~ (Neoacquistica Commissia- 1688-1709) a töröktõl visszafoglalt területeket visszaszolgáltatta korábbi tulajdonosainak a (birtok) tulajdonjogot igazoló oklevéllel és a birtok értékének 10%-a ellenében. Ezt a 10%-ot fegyverváltságnak nevezzük. A visszafoglalás költségeit "próbálták" ezzel fedezni (ilyen címen szedték be). Emellett feltétlen Habsburg-hûséget követeltek meg. A ~ feladata az volt, hogy elérje, hogy minél kevesebb birtok kerüljön vissza a köznemesség kezébe. Ugyanakkor az idegen tábornokoknak, hadiszállítóknak, tisztviselõknek egész megyéket adományoztak.

                                 

PÁLFFY GÉZA: Várak, térképek a török korban. Haditérképészek muhelyében

 

A mohácsi csata 1526-ban alapvető korszakváltást hozott Magyarország történetében. Hamarosan - elsőként és utoljára történelmünkben - Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd személyében az országnak két, törvényesen trónra ültetett uralkodója lett. A Duna medencéjének sorsát meghatározó események legfőbb irányítója mégsem a két magyar király, hanem az óriási katonai és gazdasági erőfölénnyel bíró I. Szulejmán szultán volt. Mivel világhatalmi terveinek útjában a Habsburg Birodalom állt, szárazföldön Magyarországon (át) kívánt csapást mérni nagy riválisára. Ennek következtében az éppen összeomló magyar királyság a kor két legerősebb nagyhatalma küzdelmének hadszínterévé vált. [...]

A határvédelem megszervezésének nehézségei

A királyi Magyarország uralkodóinak egyik legfőbb feladata a Mohács utáni fél évszázadban egy új törökellenes határvédelmi rendszer kiépítése lett. Az egyre kisebb területre fogyatkozó királyság és ezzel egyúttal a közép-európai Habsburg-tartományok megmaradását nem garantálhatta más, mint egy a középkorihoz hasonló, de a kor jelentős hadügyi fejlődésének eredményeit hasznosító végvárrendszer. [...]

Az új határvédelmi rendszer kiépítéséhez azonban az 1526 utáni negyedszázadban szinte egyetlen feltétel sem volt adott. [...] Katonai segítség ekkor még csak csekély mértékben érkezett a reformáció problémáival is küszködő német területekről. A spanyol és a mediterrániumi front megnyitásával a császár mégis számottevő mértékben csökkentette a szultáni csapatok magyarországi hadakozási lehetőségeit.

Ferdinánd helyzete a szétdarabolódó Magyarországon sem volt kedvezőbb. Polgárháborús állapotok közepette keservesen kellett Szapolyaival még azokért a területekért is megharcolnia, amelyek alapjául szolgálhattak az új várrendszer kialakításának. [...]

Feltérképezendő hadszíntér

A Habsburg uralkodó hadvezetése számára még az ország természetföldrajzi adottságai sem kedveztek. Az Al-Duna és a Száva menti kettős végvárvonal csaknem teljes bukása után a Dunántúlon a Zalai-dombságig, a Balatonig és a Bakony-Vértes vonulatáig, északkeleten pedig az Északi-középhegységig, illetve a síkvidékre érkező folyókig nem volt egyetlen komolyabb természeti akadály, amelyre az új határvédelem pilléreit, a várakat "ráhelyezhették" volna.

Pedig az új védelmi övezeteket mind stratégiai, mind anyagi megfontolásokból úgy kellett létrehozni, hogy azok minél jobban kihasználják a kedvező természetföldrajzi adottságokat, elsősorban a gazdag vízhálózatot, a mocsarakat és a hegyvidékeket. A török hadak felvonulását csak egy jól záródó, szigorúan ellenőrizhető védelmi rendszer lassíthatta, de a rendszeressé váló portyákat is csak egy efféle védőháló tartóztathatta fel. A geopolitikai viszonyoknak, a kedvező természeti adottságoknak, a már meglévő várak helyének ismerete ezért kulcsfontosságú volt. [...]

A nyomtatott térképek problémái

A korabeli nyomtatott Magyarország-térképek - még a legkiválóbbak is - alig voltak használhatóak az új védelmi rendszer kiépítése során, mivel nem katonai célok figyelembevételével készültek. [...]

A bécsi hadvezetésnek azonban az igen jelentős területu és alig ismert magyar hadszíntéren való tájékozódáshoz pontosabb, illetve más jellegu, kifejezetten katonai célokat szolgáló térképekre volt szüksége. A császárvárosba küldött jelentéseket ugyanis csakis ezek alapján lehetett nyomon követni, majd a döntéseket meghozni.

Várépítészek és nagybirtokosok térképei

A katonai céloknak is megfelelő első végvártérképekre az 1550-1560-as évekbő